Pszichológus az iskolában

(Megjelent a Mindennapok pszichológiája folyóiratban)

DR. SZABÓ ÉVA

 

Elbeszélgetve a két kamasz fiúval, azt tapasztaltam, hogy ott, az én kis szobámban, ebben az elfogadó, nyugodt helyzetben koruknak megfelelően, normálisan reagálnak, a beszélgetés közepétől kezdve már kifejezetten értelmesen és együttműködően viselkedtek velem.  Megbeszéltük, hogy mi történt, és hogy milyen volna a kívánatos viselkedés az osztályban (amit egyébként pontosan tudtak), beszéltünk arról, milyen nehéz nekik néha betartani a szabályokat – és hogy látják ennek a negatív következményeit is. Aztán visszamentek a terembe. A szünetben a kolléganő felháborodva közölte, hogy semmi nem változott, a diákok ugyanolyan rémesek maradtak, következésképpen semmit nem ér a tudományom. Ez, és az ehhez hasonló esetek mutatnak rá arra, hogy az iskolapszichológus nem úgy tud a legtöbbet segíteni a nehéz helyzetek megoldásában, a nehezen kezelhető gyerekek jobb beilleszkedésének segítésében, hogy az adott gyerekekkel „elbeszélget”. Sokkal inkább azzal tud erős hatást gyakorolni, ha segít a pedagógusnak abban, hogy az ilyen nehezen kezelhető kamaszokkal, vagy más típusú problémával küzdő diákokkal ő is másként tudjon bánni. Ez bizony azt jelenti, hogy ha a pedagógus az iskolapszichológus segítségét kéri, kezdetben nem kevesebb, hanem kissé több dolga lesz.

Az iskolapszichológus nem órásmester

Hogy mit várnak és mit várhatnak a pedagógusok és a szülők az iskolapszichológustól, az sok esetben nem esik egybe. A pedagógusok leggyakrabban úgy gondolnak egy iskolapszichológus segítő munkájára, ahogyan az órásmesterre. Amikor elromlik a ketyegőnk, beadjuk az óráshoz, és reméljük, hogy pár nap múlva megjavítva visszakapjuk. Nem feltétlenül akarjuk tudni, hogy mi baja volt, azt pedig végképp nem szeretnénk, ha az órás azt mondaná, hogy nekünk magunknak is aktívan részt kell venni a javítási folyamatban, ami talán sohasem zárul le teljesen, és a probléma bizony később ismét előjöhet, akár ugyanebben, akár más alakban.

Az iskolapszichológus nem „a mi házi pszichológusunk”

Egy másik jellemző csalódás, amely az iskolapszichológus munkájával kapcsolatban érheti a pedagógusokat, akkor fordul elő, ha a pszichológus visszautasítja a tanácsadásra irányuló kérésüket. Sok esetben a pedagógusok saját személyes problémáik megoldását is az iskolapszichológustól remélik. Tanácsot kérnek saját gyerekeik nevelésével, családi konfliktusaikkal, magánéleti problémáikkal kapcsolatban. Az iskolapszichológus akkor teszi helyesen a dolgát, ha ezekben az esetekben nem válik a tanár „házi pszichológusává”, hanem arra törekszik, hogy a hozzá fordulót a problémájának leginkább megfelelő pszichológiai segítségforráshoz jutassa, azaz a szükséges diszkréció mellett megfelelő intézménybe vagy szakemberhez irányítsa, ha ezt indokoltnak érzi. Ezt a választ azonban sok esetben a pedagógus „lerázás”-nak, értelmezi, és azt gondolja, hogy az iskolapszichológus nem akar neki segíteni. A munkahelyi kapcsolatot, a munkatársi viszonyt, a megfelelő szerepek betöltését erősen megzavarná, ha az iskolapszichológus mélyen belelátna a pedagógusok  magánéletébe, iskolán kívüli problémáikba.

Az iskolapszichológus nem gyógyszer

Mint az talán az előzőekből is kiderült, az iskolapszichológus jelenlétét az iskolában a pedagógusok és a laikusok is gyakran egyfajta gyógyszerként értelmezik, ahogy ez a korábbi példákból is kitűnt. A csalódások jelentős része ebből a téves elvárásból származik: ha fáj a fejünk, beveszünk egy „bogyót”, és hamarosan jobban leszünk. Az iskolapszichológusi munka rendszerint nem hoz sem ilyen gyors, sem ilyen látványos eredményeket. A pszichológiai folyamatok lassabbak, hosszabb távon érik el céljukat, és néha szinte észrevétlenek a változások.

Az iskolapszichológus olyan, mint a vitamin

Nézetem szerint egy jó iskolapszichológus működése leginkább a vitaminokéhoz hasonló. Önmagában nem gyógyít meg „betegségeket”, de segít olyan feltételeket teremteni, amiben a zavarok kisebb valószínűséggel alakulnak ki, és támogatást nyújt a szervezetnek abban, hogy megfelelő módon és aktivitással küzdjön a „betegségek” ellen. A megelőzés legfőbb eszköze, hogy időben – vagy talán még a valódi kialakulás előtt – felismer olyan folyamatokat, amik adott esetben később problémákhoz vezetnének. Például, ha jól ismeri a kollégákat és a diákokat is, akkor segíthet meghozni a vezetőségnek olyan döntéseket, mint hogy melyik tanár lenne alkalmas osztályfőnöke az éppen aktuálisan felső tagozatba lépő osztálynak, vagy egy hirtelen megüresedett tanári helyet ki tudna a testületből leginkább betölteni. Különböző szűrővizsgálatokkal, csoportos diagnosztikai módszerekkel rámutathat olyan – az intézmény életét általánosan nehezítő – problémára, amit speciális programok elindításával kezelni is lehet. Például egy erősen teljesítménycentrikus iskolában a diákok szorongásának felmérése után stresszkezelést segítő program bevezetésével nyújthat segítséget a diákoknak. Vagy hátrányos helyzetű diákokat nevelő iskolákban a szociális készségek fejlettségének felmérését követően fejlesztő fogalakozások indíthat. Bizonyos képességvizsgálatok eredményéből javaslatot tehet csoportbontásra – vagy akár annak megszüntetése.

Másrészt, ahogy azt már korábban bemutattam,  a már meglévő problémák leküzdésében is nyújthat támogatást a pedagógusoknak, akik – akárcsak a fehérvérsejtek a szervezetben – a „harcmező”  első vonalában küzdenek a problémával. Egyéni és csoportos konzultációban is képes támogatni a pedagógusokat, ahogy a vitaminok segítik az immunrendszer működését.

Hogy ne legyen „ciki” a pszichológushoz menni – közvetlen kapcsolat a diákokkal

Az iskolapszichológus feladatainak talán legkézenfekvőbb része, hogy foglalkozzon a diákok problémáival. Ezt teheti egyénileg vagy csoportosan, a diákok megkeresése vagy saját kezdeményezés alapján.

Az iskolában folyamatosan jelen lévő pszichológus egy idő után a diákok körében is általánosan ismert és elfogadott személlyé válik. Része lesz az iskolai életnek, ezért egyre kevésbé lesz kínos, ha valaki megkeresi őt egy problémával. A pszichológus a hozzá forduló diáknak időpontot ad, amikor négyszemközt, nyugodt körülmények között beszélgethetnek. Megismerve a problémát vagy maga tud segítséget nyújtani néhány alkalmas konzultációval, vagy ha úgy látja jónak, külső szakemberhez irányítja a diákot. Nem ritka, hogy a fiatalok életében kisebb-nagyobb krízishelyzetek állnak elő. Például haláleset a családban vagy a baráti körben, betegségek, szerelmi bánat, teljesítménykudarcok, és ezer további kisebb-nagyobb nehézség. Az iskolapszichológus segít a kríziseken való átjutásban, illetve annak későbbi feldolgozásában.

Nemcsak egyénileg, de csoportos formában is foglalkozik a gyerekekkel. Osztályfőnöki órák keretében sok érdekes, a diákok számára hasznos információt adhat át, gyakorlatias formában. Kiscsoportos fejlesztő foglalkozásokon lehetőséget nyújt a diákoknak arra, hogy valamilyen konkrét területen fejlődjenek. Ez lehet az önismeret, a tanulástechnika, a társas készségek, a stresszel való megküzdés és még számtalan specifikus probléma. A rendszeres kapcsolat előbb-utóbb oda vezet, hogy a fiatalok megértik: lelki problémáik esetén egyáltalán nem „cikibb” pszichológushoz fordulni, mint a fogfájással felkeresni a fogorvost.

A szülők sem maradnak ki

Az olyan iskolákban, ahol van iskolapszichológus, a szülőknek is számos lehetősége nyílik arra, hogy a gyerekeikkel kapcsolatos problémákat megbeszéljék, erről ismereteket szerezzenek. Gyakori, hogy az iskolapszichológus az érdeklődő szülők számára előadást tart valamilyen jellegzetes iskolai vagy nevelési problémáról. Így például alsó tagozat kezdetén az iskolakezdés nehézségeiről, azok kezeléséről, később az otthoni tanulás segítésének módjairól, a serdülőkorral együtt járó problémák kezeléséről és más aktuális témákról nyújthat információt. Előfordult például, hogy egy osztályban, ahol súlyos magatartási problémák mutatkoztak, összehívtuk a szülőket, és problémamegbeszélő csoport keretében közösen kerestünk problémát a megoldásra.  A szülők sok értékes információt nyertek s tudtak megosztani, és sokat segítettek a helyzet javításában. A szülők egyénileg is megkereshetik az iskolapszichológust, akivel beszélhetnek gyermekük iskolai problémáiról, tanácsot kérhetnek ezek megoldásában. Az is elég gyakori, hogy a pszichológus egyfajta közvetítő (mediátor) szerepet tölt be a szülő és tanár közötti konfliktus kezelésében.

Egy szakmai hungarikum: óvodapszichológusok az óvodákban

A hazai oktatási rendszerben a 3-6 éves korúak számára is létezik rendszeres ellátást biztosító, állami támogatást élvező intézményrendszer. Ez Nyugat-Európában és az USA-ban ebben a formában nem létezik. Vannak iskola-előkészítők és gyermekmegőrző intézmények, de a mi óvodai rendszerünkhöz hasonló szervezettségű intézményhálózat nincs. Az óvodákban dolgozó iskolapszichológusok (hisz ők is ugyanazzal a szakképzettséggel rendelkeznek), elsősorban a problémák megelőzésében, időben történő felismerésében segítenek. A szülők és óvodapedagógusok partnereiként keresnek közösen megoldást a gyerekek kezdődő problémáira, a fejlődésükkel kapcsolatos rendellenességek vagy zavarok első megnyilvánulásainak szűrése, felismerése kapcsán. Nevelési, fejlesztési tanácsokat adnak, ami segít a szülőknek, hogy gyermeküket a legmegfelelőbb módon tudják segíteni annak érdekében, hogy egészséges, boldog gyerekek, és majd később felnőttek legyenek.

Álom és valóság

Milyen jó is volna, ha minden iskolában elérhető lenne ez a sokféle praktikus segítség. Ez azonban jelenleg Magyarországon inkább álom, mint valóság. Az új Köznevelési Törvény szerint az 500 főnél nagyobb intézményekben már egy főállású iskolapszichológus alkalmazása kötelező. Ám a szöveg csalóka. Az intézmény szó sok esetben négy-öt összevont tagintézményt jelent, amelybe akár 3 ezer gyerek is járhat, több telephelyen. Van olyan iskolapszichológus, akinek jelenleg 9 faluba kell kijárnia, tehát még csak heti egy alkalommal sem tud megjelenni rendszeresen egy kisebb iskolában. Munkaidejének jelentős részét utazással tölti, és az iskolákban csupán pár órát van jelen. Vannak iskolák, ahová a nevelési tanácsadóból heti két órában egyszer megy ki iskolapszichológus. Ezek a megoldások nem teszik lehetővé, hogy az iskolapszichológus hatékony munkát végezzen, és a szolgáltatást igénybe vevők (diákok, tanárok és szülők) érzékeljék a jelenlétét, élvezzék munkájának gyümölcsét.

Az iskolapszichológusok alkalmazása hazánkban ma még inkább beváltatlan ígéret, mint valós eredmény. Pedig minden szervezetnek szüksége van vitaminra…